Kommizzatok, prüntyőkék, és jó olvasást! :P
A vacsora után újra kimentem a teraszra. A szobámból egy széket vittem ki. A csípős szél fújta az arcom ezért végigfutott rajtam egyfajta borzongás. Megdörzsöltem a karjaimat, hogy kevésbé fázzak. Csak néztem, ahogyan Párizs él és virágzik. Félig esőre állt az idő, ezért gondoltam egy kis sétát teszek a városban.
- Mary néni - adtam neki két puszit. - Elmegyek kicsit kiszellőztetni a fejem, ha nem gond - nyúltam a fél kezemmel az esernyőmért.
- Nem, dehogy, menj csak nyugodtan. Vigyázz magadra - mosolyodott el.
- Ha hazértem segítek elmosogatni - intettem egyet, majd szép, komótos tempóban botorkáltam le a lépcsőn. A lifteket már régóta nem szeretem...
Amint kiléptem az ajtón, megcsapott a hideg levegő frissító érzése, ami boldogsággal töltött el. A kedvenc időjárásom volt mindig ez a kicsit borús, mégis boldog helyzet. Az eső apró, alig érezhető cseppekben folyni kezdett.
Úgy döntöttem, beülök egy kávézóba, ezért affelé vettem az irányt.
A felturbózó kávé után tovább lófráltam ide-oda az utcán, ügyet sem vetve a körülöttem zajló világról és az emberekről akik gyakran megbámultak. Nem érdekelt, mit gondolnak. Fogalmuk sincs, miken kellett keresztül mennem. Csupán azért tekintenek rám másképp, mert nem zavartatom magam az emberek előtt és néha-néha (na jó, gyakran) ugrándozok kicsit. De ez miért baj? - gondolkodtam el. Mintha egy ismerős arcot pillantottam volna meg... Összeszűkítettem a két szemem, hogy megbizonyosodjak róla, ő az-e.
- Filippo! - kiabáltam az utca túl oldalára. A legtöbb ember idegesen pillantott felém, amiért így felvertem az egész kis utcát. A fiú, akit szólítottam, a hangom irányába fordult, majd elmosolyodott. Az első zebránál átkelt, hogy együtt mehessünk tovább.
- Szia, Fil - öleltem meg szorosan az iskolából az egyetlen barátomat.
- Szia, Lolli - mosolygott vissza rám kedvesen.
- Mi járatban erre? - kérdeztem, mert egy Fil-féle srác nem szokott errefele sétálgatni.
- Roxy-val vásároltunk. De a Champs Élysées-n nyoma veszett. Gondolom a Louis Vuitton boltban rekedt - mosolyodott el.
- De akkor miért nem keressük meg? - csodálkoztam. Elvégre Rox a barátnője, nem az a normális ha rögtön a keresére indul?
- Tudom, hogy nem vagytok jóban és... Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni - vakarta meg a tarkóját. Engem? Kellemetlen helyzetbe hozni? Már nem is lehet egy jó ideje.
- Ugyan - mosolyodtam el. - Gyere - húztam magammal majd sietve rohangáltunk át az utcák kellős közepén, de minket ez nem zavart. Más kérdés, hogy az autósokat pedig igen. Ezért is szeretem Filippo-t annyira. Benne van minden őrültségben, persze ami még a YOLO (you only live once - csak egyszer élsz - az író.) kategóriában benne van.
Kicsit megázva értünk a a sokemeletes áruház elé.
- Huhh - fújtam ki magam, mert eléggé kifáradtam. Egy jó 5 percig legalább futottunk, és még az sem biztos, hogy Roxy itt van, bár ez a kedvenc áruháza, úgyhogy, reménykedjünk a legjobbakban!
- Jól vagy? - mosolygott Fil az esőtől nedves tejfölszőke haja alól felpillantva.
- Persze - bólintotam majd ő kifulladva ült le a lépcsőre. Na, ezt muszáj volt lefotóznom. Előkotortam a fényképezőmet, ami mindig nálam van. - Ide nézz!
Sikeresen lekaptam, majd elégedetten néztem meg.
- Húúú, de jól nézek ki - vigyorgott önelégülten, mire a vállába bokszoltam. - Jólvanna. Tényleg szuper lett, csajszi! - dicsért meg.
- Tényleg? Nagyon köffi - A vigyor letörölhetetlen volt az arcomról.
- Pösze lettél? Köffi? Ez az új kedvenc szavad? - röhögött.
- Beújítottam pár szót a szótáramban - bólintottam.
- És amúgy majd átküldöd a képet e-mailben? Mert te is tudod, hogy mivel fotószakra rájunk, kellhet még...
- Naná - bólintottam. - Ideje megkeresnünk Roxyt.
- Oké, menjünk - tette zsebre a kezeit, majd rögtön letámadtunk egy amolyan 'Segíthetek valamiben?' lányt.
- Látott egy szőke hajú, kék szemű, közepes magasságú lányt? - rohamozta meg a csajt Fil.
- Ööö...itt eléggé sokan vásárolnak jelen pillanatban, akire illik ez a leírás... Valami konkrét dolog, amit ma viselt és feltűnő? - kérdezte kedvesen.
- Fil? - fordultam felé, merthogy neki kéne tudnia, elvégre ő vásárolt ma vele, ő látta, én nem.
- Egy kis oldaltáskában egy kutyát cipelt... - Nagyon gondolkozott és ezt onnan tudom, hogy segítségkérően pillantott rám. De én most nem tudtam segíteni! - És talpig rózsaszínt viselt - nyögte ki.
- Na, ez így mindjárt más - mosolygott a segítő lány. Roxy Starr, igaz? Be van ide jelentkezve hozzánk...mindennap szállítunk neki egy estélyi ruhát - nézte meg a papírjait a lány. A szemeit futtatta a papíron, majd így szólt.
- A harmadik emeleten van - nézett fel, - Épp masszázson.
- Ez király, köszönjük - bólintott Fil.
- Öhm...idáig eljöttem...mostmár bizonyára a nagynéném is aggódik miattam és elvégre a te barátnőd. De azért klassz volt találkozni - öleltem meg. - A suliban találkozunk. És ne feledd! Két nap és itt a nyár! - mosolyodtam el.
- Tudom, Lolli, jól tudom - adott egy-egy puszit az arcomra. - Mondd meg a nénikédnek, hogy bocsánat, hogy elraboltalak - vigyorgott. Intettem egyet, majd ő a lifthez rohant. Én pedig a történteken nevetve léptem ki az üzlet ajtaján és lassan, ugrándozva mentem haza.
- Úú, Mary néni, bocsánat - estem be az ajtón, majd megöleltem.
- Semmi gond - nézett fel mosolyogva a magazinjából. - A tányérokat mosogasd el.
- Oké - vettem le a cipőm, majd engedelmesen mentem a mosogatóhoz és hozzáláttam a feladathoz.
***
- Mikor mész aludni, drágám? - szűrödött ki Mary néni hangja a szobám falain keresztül.
- Még nem - kiáltottam vissza.
- Rendben - válaszolt, majd gondolom ő elment aludni. Mivel az előbbi kérdést akkor teszi fel nekem, amikor ő lefekvéshez készülődik.
- Jó éjt, nénikém! - szaladtam ki hozzá, hogy megadhassam neki a szokásos "Jó éjt!" ölelést és elköszönhessek tőle az éjszakára.
- Neked, is Chlo. Ne feledd, két nap és itt a nyár - ölelt vissza, miközben egy halvány mosoly futott át az arcán.
- Fil is ezt mondta - vigyorodtam el. - Hhetetlen, hogy mennyire hasonlítotok!
Mindketten, Filippo és Mary néni is mindig de mindig támogatott. Mindenben. De azért persze terelgettek erre-arra, hogy amit végrehajtani készülök, ne legyen egy orbitális hülyeség. De azt, amit Fil-lel a legjobban szeretünk, mindig, minden körülmények között megengedte a nénikém. Kimozdulhattunk Párizsból egy kis falucskába, hogy képrázatos képeket készíthessünk. Ezeket leginkább a hétvégeken tettük, vagy amikor ilyen feladatot adtak a gimiben... Filippo a legeslegjobb barát a világon! Ezt így kijelenthetem. Mióta együtt járunk suliba, folyton vele vagyok, más barátom nincs igazán. De nem érdekel! Itt van nekem egy csupaszív, vicces és megértő srác, aki többet ér minden barátnál! Tudom, hogyha elveszíteném, akkor az egyik részem tűnne el az életemből, óriási űrt hagyva maga után... De nem! Ez hogyan is történhetne meg? Filippo itt született és én is. Roxy...? Roxy nem árt a légynek sem! Csak nekem nem simpatikus, hogy nála fő a divat, a márka, a pénz, a ruhák, egyszóval a csillogás. Nem az én világom, ami nem is lenne baj, sőt! Talán egész jól kijöhetnénk, ha... Nem ő vette volna el tőlem Zoey-t! Még mindig könnyekkel telt arccal gondolok vissza arra a napra...
- Mi vagyunk a legeslegeslegeslegeslegjobb barátnők az egész földkerekségben! - kiáltott vidáman Zoey, mikor egy kis elhagyatott utcán sétálgattunk és csak úgy, kedvtelésből emeltük fel a hangunk, betöltve az utca zaját.
- Zoey - torpantam meg egy pillanatra, mert egy SMS-em érkezett, Roxy-tól - Roxy írt... Nem értem - ráztam a fejem értetlenül.
- Muti - nézte meg a telefonom kijelzőjét. Az SMS-ben ez állt: Gyertek a kis erdőbe, Fil bajban van! Sosem hittem igazán ennek a csajnak, de Filippo-ról volt szó!
- Gyere, menjünk - húztam magam után barátnőmet, akit nem kellett volna ráncigálnom, mert ő is szaladt velem.
Pár perc múlva az általunk "kis erdő"-nek nevezett kihalt, nagy és végeláthatatlan park bejáratánál álltunk. Minden olyan sötét volt. Ijedten néztem a barátnőmre... Aki már nem volt ott.
- Zoey! - hívogattam elkeseredetten. - Zoey hol vagy?! - kiáltottam teli torokból de semmi válasz. Az egész park aludt már, nem hallatszott semmi. Hova tűnhetett?
- Zoeeeey! Válaszolj, kérlek! - zokogtam fel szomorúan. Futva mentem be a parkba és körülnéztem. Minden bokrot ellenőriztem de nem volt ott. Benéztem a padok alá, a fák mögé... De megintcsak hiába.
- Zoey, ez nem vicces! Gyere elő! - Kínomban azzal etettem magam, hogy Zoey bújócskázik de belül jól tudtam, hogy nem. Itt sokkal többről van szó.
A telefonomat szedtem elő és hívtam a számát, hátha meghallom, ahogyan a közelben hangos pittyegésbe kezd a készülék.
A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérjük ismételje meg hívását később. - szólt bele a gonosz npi hang. De én újra és újra próbáltam. Fogalmam sem volt, mi történhetett a legeslegjobb barátnőmmel... Mi folyik itt?
Egy fa tövéből szólongattam tovább a barátnőmet, mígnem Fil-t tárcsáztam.
- Fili - hüppögtem. - Hol vagy?
- Lolli? - lepődött meg. - Miért nem vagy otthon? Késő van már! - dorgált meg. Egy szót sem értettem. Fili miatt jöttünk ide, mert Roxy azt mondta, Fil bajban van... De Filippo egészen biztosan otthon van, hiszen hangja nyugodt volt és a telefonon keresztül kiszűrődött az anyukája hangja, amint így szól: "Fil, drágám, holnap iskola, menj a szobádba". Megsemmisülten rogytam össze és a lábam sem ellenkezett.
-... Zoey? Zoey, végre megtaláltalak - suttogtam fáradtan másnap reggel, félálomban. Tehát csak álmodtam az egészet? Nem is találtam meg a legjobb barátnőmet? Sírva hajtottam vissza a fejemet, miközben szemeimből patakzott a könny.
- Jö-jöjjenek a... a pa-parkba... - nyögtem bele a telefonba, miután sikerült tárcsáznom a rendőrséget. - Ami...a... a Di-Diadalívtól... nem messze - beszéltem szaggatottan.
- Máris megyünk! - szólt bele derűs és vidám hangon a vonal túlső végén lévő rendőr. Miért volt olyan örömteli a hangja? Míg én ebben a parkban éjszakáztam a legjobb barátnőm nélkül?
A könnyeim patakokban folytak le, miközben arra a szörnyű napra emlékeztem vissza.
Na ennyi! Jól esne pár komment.:D Remélem azért tetszett! <33 Gondolkozhattok, mi történt Zoey-val, erre tippeket várok! Nagyon igyekszem gyorsan hozni az újat, nyunyóim.:P Legyetek jók vagy rosszak, ahogyan tetszik! Puszi.<3
Sziaa .már az előző részt is olvastam, csak nem voltam bejelentkezve. A lényeg: nagyon tettszik, és a névválasztás is szuper ;))
VálaszTörlésmellesleg: fhuu.. Fogalmam sincs, hogy mi lehet Zoey-val.. Na meg a szülei. De gondolom volt valamiva lifttel is. Bár... idővel minden kiderül. Szóval. Nagyon várom a kövit:)) siess!!
Hello!
VálaszTörlésFantasztikusan írsz. Foggalmam sincs mi történhetett Zoey-val, de tuti nem valami átlagos. Mindig hozol meglepetéseket :) siess a kövi résszel. Nagyon várommm.
Eszti xx